image003

Pápay József

(1873-1931)

A nagyigmándi Pápay József Általános Iskola 1994-ben vette fel a falu híres szülöttének nevét. A „szent szenvedéllyel” anyanyelvünk ügyét szolgáló nyelvészprofesszor a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a debreceni egyetem magyar és finnugor nyelvészeti tanszékének professzora, osztják nyelvrokonaink nagyhírű kutatója volt. Nagyigmándon, 1873-ban látta meg a napvilágot, abban a sokgyermekes családban, ahol mindössze ő és Sándor testvére érte meg a felnőttkort. Születése után két évvel elvesztette édesapját is. A nagyigmándi református iskola tanulójaként kezdte meg pályafutását, majd lelkiismeretes tanítói által a Pápai Református Kollégium kiváló tanulója lett. Tehetségének köszönhetően szinte önmagát eltartva fejezte be a gimnáziumot 1892-ben Pápán, miközben édesanyja is elhunyt 1891-ben. Még ebben az évben, mint bölcsészkari hallgató kezdte meg tanulmányait a budapesti kir. Magyar Tudomány-Egyetemen. Nyelvészeti pályafutása „teljes virágjában” a fővárosban fejlődött ki igazán. Itt vált elhatározássá a Reguly-hagyaték megfejtésére irányuló vágy. 1896-ban elvégezte az egyetemet, ezután bevonult katonának. Majd élete nagy lehetősége előtt állt: Zichy Jenő gróf által szervezett harmadik ázsiai expedíció tagja lett nyelvészként. 1897-ben indult útnak Szentpétervárra, Helsingforba, majd Moszkva, Kijev, Odessza voltak útjának állomásai. Innen hosszú-hosszú utazással eljutott a csuvasok földjére és Szibériába. Izgalmas, nehéz, viszontagságos utazásról, gyűjtőmunkáról számolt be szerelmének, a szentmihálypusztai Szarka Antóniának, akit 1900-ban, hazatérte után feleségül vett. Tudósi pályája felfelé ívelt: a Magyar Néprajzi Társaság igazgató választmányának tagja, a Magyar Nyelvtudományi Társaság jegyzője, folyóiratának szerkesztője, rangos kitüntetések tulajdonosa. 1908-tól a debreceni Református Főiskola bölcsészettudományi kara a magyar és finnugor nyelvtudomány tanárává választotta. Hamarosan a bölcsészeti kar dékánja, majd 1918/19-ben prodékán lett. Debrecenben élt feleségével és négy gyermekével: Józseffel, Károllyal, Endrével és Irénnel. „Csendes, munkás évek következtek” 1931. június 9-én bekövetkezett haláláig. Nyelvünkért való fáradozása, kitartása, kimagasló személyisége, szellemisége kötelez bennünket. Kötelez anyanyelvünk szeretetére, tudására, tiszteletére.

vissza a főoldalra